készen is vagyok:

alie
killer

és akkor ez lenne az ajándékom killernek a holnapi 4 éves évfordulónkra, h. visszakapná a saját virtuálterét, hegesztenék neki szép killerfészket, és lehetne ott minden második szava az h. faszomba bazmeg, és nem ráncolódna miatta a cenzori homlok.

És mi lenne, ha rendesen magyarul írnék az újsajátba, nagybetűvel kezdvén a mondatokat? És nem kezdenék és-sel mondatot?

[igazából csak gyáva vagyok a beégetett fontcolorhoz blööö.]

egy még durvább jutott eszembe, h. mi lenne ha visszaköltöznék az alie.freeblog.hu -ra, meg killer is a sajátjára, most már úgyis benne maradtam a bizniszben, úgy tűnik, még egy rendes harakirihez sincs szívem, és akkor egyben lenne az életem, a szar meg a virágok meg a minden.

és akkor lehetne nőcis sablonom is haha.

hamarosan [a.k.a. most] elkezdem a nagy tavaszi újsablon + respektlink-update munkálatokat, mert öreg, uncsi, mostohagyerek, kb 3 éve nem vagyok képes átméretezni a fejléc képet, kutyát se linkeltünk vissza 2 éve, és akkor hátha a blogolás is jobban fog csúszni.

szerintem sűrűn szidom majd a saját anyámat a postonként beégetett fontcolor miatt.

annyira leszívott ez a rohadt extended tél, a 230at is csak akkor használom, ha már pittyeg, addig menjen akksiról, nemérdekel.

fürödni még szoktam.

asszem lassan érik a leiratkozásom  a bash.hu-ról, veszek helyette egy "állítsátok meg a földet, ki akarok szállni" c. szakállaspoén-gyűjteményt [még az is lehet, h. megvan otthon], vagy inkább csak többet fogok fiatalok, izé, tizenéves fiatalok társaságába járni.

két kérdésem van:

1.) miért van az, h. évek óta szinte minden éjjel vonatokkal álmodom?

2.) mo.-on van az internetkígyó farka, h. még a cédéborítós mém is több év késéssel ér el hozzánk?

letépte, lenyelte, kibelezte, leharapta, elgázolta, lelőtte, leszúrta, megfojtotta, agyonvágta, kiherélte

pinát, segget, mellet, mellbimbót, tangát, műtéti heget

felnyomtam végre egy siteblocker addon-t, h. még véletlenül se tévedjek mo. legnépszerűbb sokk-bulvár-peepshow oldalára. mert a reggeli kávés automatizmust nehéz kiszedni a kezemből, ha meg már ott vagyok.. what's been seen cannot be unseen.

most látom a bulifotókon, nem néztem ki olyan szörnyen, még a végén se. a kék parókát nem egészen értem, ja de igen, bele is akadt az egyik lógó kalózfülbevalóm. ezek szerint benne is maradt, mert nincs meg. valahol ott lehet még a nagy fekete textilsálam, a nagy krémszínű kötött sálam, meg az a táska, amiben a piákat vittem, ilyen reptéri átvilágítós, pl annak nagyon örülnék, ha nem dobná ki az a., mert montagéktól kaptam a születésnapomra, és ez volt a debütálása, a pár üveg leffével meg a vakítós rumízű szeszesitallal. [a leffe elfogyott, a vakítós maradhat.]

mi volt még. elkezdtem a keresztnevükön szólongatni az embereket, sőt, a dohányos brigádnak elárultam a második keresztnevem is, ami olyasmi nálam, mint az állatvilágban a hanyatt fordulás a nyakrész felfedésével, szóval a teljes bizalom jele. nem voltam píszí, és dél-koreaiztam egy csúnyát. mindenkit szerettem, pedig nem volt egyetlen peace-jel se a közelemben. nem ettem semmit. lejárt szavatosságú történeteket meséltem. énekeltem is.

köszönöm, jó volt.

most abszinth-tól fogok nyúlni [és belevágok az escortbizniszbe is emellett höhö], de elkezdtem a saját archívunkat olvasgatni google translatorral. eddig ez a kedvencem.

[meg az, amikor montagról volt szó az egyik posztban, és monday-nek fordította.]

megint társasági esemény, megint erősödik az uhrin benedek-komplexusom.

[fiatalabbaknak és idegen galaxisból származóknak: szegény habókos öregember, akinek felfuttaták a saját szerzeményű, fahangú táncdalait, fanpage-et csináltak neki és részegen skandálták a koncertjein, h. nagyszínpad!nagyszínpad!, tévéműsorokban szerepelt, az öreg meg azt hitte, szeretik, közben csak azért hívták el mindenhova, h. jót röhöghessenek rajta a háta mögött.]

mert sablonos vagyok, tájékozatlan, ronda és szalonképtelen, hideg van és fúj a szél, kizárólag apeh-ellenőr- vagy kalózkapitány-jelmezt tudok összerántani, utóbbi már nagycsoportban sem túl eredeti húzás, előbbi meg, izé, a régi irodai ruháim. [sosem láttam még apeh-ellenőrt, amúgy.]

na ez ma rosszabbodni fog, eléri a tetőpontját úgy holnap kora délután, aztán előkapom a sufniból a megkopott, de még fényes-színes aurámat.

egy facebookos vulgárpszichológiai teszt mellékesen kimutatta azt is, h. melyik usa tagállamban érezném jól magam a személyiségemmel: idaho, wyoming vagy esetleg montana jöhetne szóba, a vicc pedig az, h. évek óta hajtogatom, ha esetleg amerikába kerülnék, mit nekem new york vagy l.a., mennék közép- vagy észak-nyugatra, meg amikor ezt a könyvet olvastam, kil naponta hallgathatta az áradozásaim montanáról, h. én oda akarok, de csak őslakosként oda születve, ami azért elég macerás lenne, ha belegondolok.

így végre fellebbent a fátyol a rejtélyről, miért vonzódom titokban a középen elválasztott hosszú hajhoz, a kockás ingekhez és a pick-up truckokhoz, a kukoricaföldekről nem is beszélve*. csak kiugrik belőlem a fundamentalista kreacionista is egyszer, oszt maj' leshettek.

a teszt beszélt nekem arról is, milyen szakot kéne választanom az egyetemen: a biológiai, kémiai vagy számítástechnikai tanulmányokat ajánlotta, az utóbbi majdnem sikerült, de az első kettőért a mai napig fáj a szívem, miért is hallgattam anyámra tizenévesen, h. a mi családunk bölcsész, a mi családunk csoportosan se tudna becsavarni egy villanykörtét/dns-spirált, satöbbi.

*update: ó, kihagytam a patchwork-öt, a rusztikus fabútorokat, a protestáns etikát és az alacsony népsűrűséget.

végig, húzóra!

a google desktop azt mondja, havazik,-1 fok. kiröhögöm. öt perce voltam kint cigizni, semmi, jóidő, no szél, hiszi a piszi. kinézek az ablakon, szakad a hó nagy pelyhekben.

ki se nézek(nék) innen tavaszig, hanem addig refreshelem ezt az izét, amíg nem mutat legalább 15 fokot (celsiusban, persze, meg pluszban) és napsütést, és akkor megnézem, hogy tényleg-e

látszik, mivel töltöm az időm, ha idenézel. most se lesz másképp.

ugye téged is zavar, egész nap vmi webrádiót hallgatsz, látod is az előadókat/címeket, mégse kerül be semmi a last.fm profilodba. ez legyen a legnagyobb problémád. nekem pl ez volt mostanáig.

windowson is biztos így megy, azt majd este kipróbálom, most felraktam egy squeezebox emulátort a macre, tisztára gazdaságos, megspóroltam 45ezer ft-ot a mínusz sokszázezerből. (na _ez_ a legnagyobb probléma, a másfélszeresre duzzadt törlesztő, de arra nincs emulátorom.) részletekkel nem fárasztok senkit, csak kérésre, de csak az elején tűnik undorítónak, aztán már egész könnyű, én pl visítottam a végén, h. végre megy ó jesssz. now playing: krónika by mr1 kossuth rádió, love this track? (vicc volt, annak se vmi jó, és még a kockabracketemet se találom. pff.)

végül megszerzem a fallout 3-at, amire ugye 10 éve várok, és akkor kiderül, h. itthon nincs olyan atomerőmű, amin elfutna, mert a notiban csak vmi mezítlábas intel videókártya van, a mac meg épp alulról súrolná a követelményeket, de a parallels nem viszi el a hátán a felturbózott virtual machine-t, így megint neki kell látnom a bootcamp faszkolódásnak a visszadátumozott driver cd-vel meg ilyenekkel, és az még mindig nem biztos, mondom, épphogycsak low mode lesz az is.
[+ akkor már csak az itteni ubuntu alá kell egy osx emulátor meg a mac-re egy ubuntu, h. teljesen ökumenikus legyen a gépparkunk.]

vagy várok még 10 évet, és akkor röhögve futtatom az excel meg a böngésző mellett kisablakban, mint most a fallout 2-t.

végülis türelmes típus vagyok.
és a látszattal ellentétben nem vagyok kocka.

na mit nyom a közszolgálati a beiktatási ünnepség ideje alatt?
azt a táncolós spanyol ifjúsági szart, amiről már volt szó itt lejjebb.

boldog 46.-at nekünk (hónap, nem év, ne sajnálkozzál, ráadásul még egy napot el is csúsztam vele)

zene hozzá... (nem túl találó, de megteszi)*

azért az ilyen megérzések durvák...

* azért valahol ide vág, na

dune II - done

hihetetlen mennyit butul, ügyetlenedik, stb. 15 év alatt az ember. anno csuklóból csináltam végig (túlzás), de most az utsó pályát két hete játszom, és kb. hatszor kezdtem újra. (a császári bázisnak van még egy plusz construction yard-ja a palota mögött, az a problem, mielőtt kérdeznéd)

egy karácsonyi beszélgetős rádióműsor sikeresen feltolta az agyamban az ordítós potmétert.

visszaemlékezés: buzgó katolikus házaspár, a csaj terhes volt, de kiderült, h. betegen fog születni a gyerek. betegen született, pár hónap múlva meghalt.
és akkor elhangzik a csaj szájából vmi efféle, h. imádkozhattunk volna azért istenhez, h. tegyen csodát, gyógyítsa meg, és 100%, h. meg is gyógyította volna, de mi van, ha nem ez a célja istennek, és ezzel elszúrjuk a lelki üdvösségünket a férjemmel, ígyhát nem kértünk ilyesmit.

érted.
nem azon van itt a hangsúly, h. vajon télleg belefért volna-e odafenn a task schedule-ba a baba meggyógyítása [bár ha ilyesmi nem fér bele, akkor súlyos szervezeti visszásságok lehetnek arrafelé].
hanem azon, h. én, a mezítlábas földi halandó hiszek abban, h. kellő mennyiségű zseton bedobása esetén lejátssza a számomat az öregúr wurlitzerje, és most rohadtul fontos is lenne, de nem dobom be a zsetont, mert féltem a [most majdnem leírtam milyen] lelki üdvösségem, mert az aztán sokkal fontosabb.

nem vagyok hívő, még csak kirakati templomjáró se vagyok, de hasonló esetben még velem is alkupozícióba tudna kerülni bárki a nagy nemzetközi panteonból. 0-24-ben imádkoznék akár a keresztény istenhez is, mert a gyerekem élete sokkal többet ér, mint a szaros [na csak leírtam] büszkeségem, meg az efféle apróságok, h. nem hiszek az egészben, a lelkem mérete pedig 640 kilobyte [ought to be enough for anyone].

és amikor a riportalany csaj a végén azt mondta, h. végülis jó így, mert legalább most már van egy közbenjárónk a mennyországban, na akkor kezdtem el ordítani [nem kifelé, befelé].